Néma április
A hajnal lassan felnyitja szemét, s a
fémes fodros ködön átsejlik a város
olcsó valósága.
A vágyak úgy hasalnak lustán, mint az árnyak
a fehérre meszelt, koszos falakon.
A szél kacag csak vidáman, a szűk sikátorba fulladt
kóbor álmokon.
Az idő elfoszlik, mint kolduson a ruha, s a
tintába száradt történet darabjaival
végigfut a parton az idő homokja.
A szétesett mondatok felett még utoljára
felsír a kabócák dala.
Egyszerűbben, mint egy sima akkord.
.
Képgaléria
